Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
520 fzem máskor a’ Te Szelimádnak nevezted engem* ! Adám: Az-is vágj! Te vágj az én fze- relmes leányom ! Szeii/na : Óh, de azt mondád, atyám, hogy Kain eljött légyen a’ Te halálodat még keserűbbé tenni. Jaj ! nem befzéilhetem-ki! — De nem halíz-meg űgy-e , atjám? Adám: Ne aggódj ollj igen, kedves Sze- limám. Te magad-is tudod, hogy az Isten azt mondotta légyen : hogy vifzont földdé legyünk , a’ mellyböl formáltattunk. Az én hajam pedig már akkor őfzbe tsavarodott, midőn te még nem ízületiéi! — Hát ha ma Kain engemet igen megfzomorítana! — Szelima: Óh, a’ te jobb gyermekeid’ Ábel’, Séth’, Hémán’ kedvekért, (itt által- kótsolja térdeit) azon tsetsemök’ kedvekért ne balj-meg, a’ kiket ma leg- és legelőfzer megáldafz! Óh ne halj-meg, édes atyám! Adám : Ne keseregj , kedves * leányom! Kelj-fel. Jönnek. N e g y edik Megjelenés. Kain, Séth, a’z előbbiek. Kain : Ez é az Adám? Te máskor nem halfákéi azoknak iá.áoá..ái , a* kiket nyomorultakká teuéi I
