Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
18 Seth: Szép vala az 5 lelke. Midőn Ötét láttam , elfeledem a’ hálái’ komor ijefz őségét ; mert angyalnak mosoljgási között múltt- k. Hanem leikétől megválván nem nézhettem reá. De most jő Szelima. Adam: Szunim , óh az én leggyengébb fiatskám , Szunim sem találtatott még meg ! Második Megjelenés. Szelima ’s az előbbiek, Szelima: ^/leg ne háborodj, atyám, hogy ujjra pa=’ rantsolatod ellen tettem. Hallgaí’s-meg enge- met! Itt a’ mi galyibánk körűi jár egy em- br — egy ember, millyént én még soha se láttam, ’s még fenyegetve erőltet, hogy néki ajtót nyifsak Ádámhoz akar menni. Engem’ fellette megijefztett. Minden bizonnyal még valahol emberek laknak, atyám, a’ k k nem a’ Te fiaid , ’s a’ kiktől e’ fzármazik. Ö Ádám’ fiá nem lehet. Adum: Miilyen ember az, Szelima? Szelima : Magas, zordon férjfiú. Szemei béestuk, ’s azokat rútul forgatja. Pettegetect bőrrel fedi magát, a’ melly rajra fénylik. Zu- hrinós görtsös bunkót hordoz. Képe elsültt, még-is sáppadt; de nem olly igen sárga, mint le most. óh édes At^árn —! Ádám: Fel van-e azon férjfiúnak homloka fedve?
