Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1

borzogató Szivemben érzem, hogy halálnak halálával halok-meg, és nerrt tsak elfzunnyadok! Szemeim mind jobban jobban elsetétednek. Jöfzte, fiam, minekelőtte elrejtezne ő elöttek a’ teremtés, még egyfzer elmegyek, ’s fzüiö-főldemnek egygyik térségét általnézem, mint ezen sírt. Nyifsd-fel vb tyillónkat tágof.-bra Éden felől, hogy arra nézhefsek-ki és híg levegőt ízívjak.

Seth : Amoda van Éden' bértze.

Adám: Én már semmi bértzet sem látok, fiam ! egéfzlen elfedték a* felhők a’ Napot?

Seth: Sok felhők látfzanak; de a’ Nap nints egéfzlen elborulva.

Ádám : Mefzfze vani-e még a’ czédrus- erdőtöl ; de ne mond-meg, majd továbbat kérdezlek,

Seth: Most vifzont a’ felhőkbe bújik * kormos fekete felhőkbe.

Adám: Többé már tehát nem látom, ha vifzont elöjön-is; mert ha most síromhoz meg" téréndek, többé ott nem hagyom. Jöfzte, fiam, hadd támafzkodjam reád.

Seth: Édes atyám ! — — —

Adám: Ti gyönyörű vidékek! ti forrá- sos magas bértzek ! ti árnyékos híves völgyek, ’s ti ezen hegyek’ és völgyeknek fajzarjai ! kik az utas’ lábai alatt meghajoltok, vagy tetőtökkel a’ felemelkedett felhőket meghallad- játok! Ti áldott környékek, a’ hol én jártam ’s keltem; a’ hol életet és örömet fzör- böltem; a’ hol olly soká ’s oily boldognak éreztem magamat; a’hol minden magzatimat ’s annyi élőket láttam egygyütt magam körül!