Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

'XT***

v/%/v

ságos neheztelésébe, — keveset mondok, haragjába, büntetésébe ejthetitek; mert ismét olvasom: „irgalmasság nélkül való Ítélete lészen annak, a’ ki irgalmasságat nem cselekedett/1 7.) Legyetek izgalmasok! Mert ez által lesztek „a’ Magosságbéli fiaivá,” 8.) ki azokra- is, kik gonoszak lévén akaratijával ellenkeznek, azokra-is, kik engedelmesek lévén kedvébe járni igyekeznek, egyeránt felkölti a’ napot ,* hogy a' jókra szintúgy, mint a1 gonoszokra világos- kodjék. Annak fiaivá, ki az Istentelenek vete- ményeit szintúgy, mint a’ jámborokét megöntözi, hogy mind-azok , mind emezek áldásival eltellyenek. De Lássátok tí-is gonoszok! minő véghetetlen az ö irgalmassága! Nem elégszik- meg, hogy Ö maga eltűr, elszenved benneteket; hogy Ö maga táplál, tart, megáld benneteket : hanem még azokat-is, kiket szeret, lüket fiainak választ, kiket ti megsértetek, hogy néktek megbocsássanak, irgalmazzanak mind jutalommal, mind büntetéssel lekötelezi. Ha tehát sem az Ö szava, sem igéreti, sem fenyege- tési, sem hoszszú várakozása meg nem indit- tya szíveteket, hogy szeretetére búzdúllyatok , legalább ezen kegyessége, mellyel méltatlan- ságtokat-is pártollya, és a’ jámboroknak gonoszságtokkal magatokra ingerlett, neheztelését atyai szeretettel mérsékli, parancsolatot adván

93

7.) Jak. II. i5, — 8.) Luk. VI. 55.