Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

Q5

hogy nektek magzatokat nevellyen , kik ne csak magok legyenek boldogok, hanem jámbor és istenes, magokviseletével tennen magatokat-is boldogittsanak; ti még-is azokat az oskoláktól véthessen elfogjátok, és hogy a’ tudományok tudománnyában, a’ mesterségek legszebbiké- ben, melly az istennek, és az ö Szent Fiának esmérete, előbbre ne mehessenek, okozzátok. Ne gondollyátok, hogy az Istennél az illyen értetlenség, mellyben benneteket csak saját , megrögzött gonosz akaratotok marasztalmeg, mentségtekre szolgálhasson. Mert a’ mit Jésus a’ megátalkodott Zsidókról mondott e’képpen szóllván : „ha el nem jöttem volna, és nékik nem szóllottam volna ; bűnök nem volna : most pedig mentségük nincs az ö bűnökrőlIQ.) azt néktek-is tökélletes igazsággal mondhattyuk : ha nem intenénk, oktatnánk benneteket, nem volna a’ ti bűnötök, hogy kárhozatos tudatlanságban vakoskodtok: most pedig minekutánna fáradhatatlan oktatunk benneteket, mentségtek nincs, és nem lehet; mert mind az, hogy a5 jót tudni, mind az, hogy a’jót cselekedni nem akarjátok egy mértékben kárhozatos.

„Ezeket szóllottam nektek; hogy midőn el- jö az óra; azokról megemlékezzetek, hogy én megmondottam néktek.” Előre megmondotta nékik; hogy készen legyenek, és tellyesedni lát19.) Ján. XV. 22.