Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

8

■v^v

csak rokonyinkkal, hanem az idegenekkel-is, nem csak barátinkkal, hanem haragosinkkal-is , nem csak jó'tévőinkkel, hanem üldözöinkkel- is. Békességünk, nem csak másokat nem háborgatván , hanem a’ háborgatásokat tűrve, szenvedve elviselvén, nem csak boszút nem állváii a’ sérelemért, hanem jókkal fizetvén a’ gonoszért. Ezt a’ békességet köszöntötte tanítványi- ra, és bennök mi reánk-is az Ur Jésus Rristus, ki mindnyájunkat atyafiakká, és tulajdon örökségének örökös társaivá tett.

Nem csak, hanem maga helyett követeket küldött, kik az Ó békességének terjesztésén mun- kállódjanak. Mert mondja : „d mint engem elküldött az Atya, en-is elküldelek titeket.” Elküldelek , megbékéltetni az Atyával, önnön magokkal , és egymás között az embereket. Méltán mondja tehát Szent Pál, hogy „Kristusért járunk kovettségben, „úgy mint mi általunk intvén az Isten.” 17.) Meggondoltátok-e ezeket, kik a’ Papokban Rristus kovetit, azokat, kik által maga az Isten int benneteket, üldözitek? A igyázzatok: hogy ezzei annak haragját, ki Őket küldötte, magatokra ne ingerellyétek! Tudom, az kerestetik a’ sáfárok között, hogy ki hívnek találtassák : de azt-is tudom, hogy az Ur az ő sáfárjának megitéllését magának tartván reátok nem bízta, hogy Ötét kárhoztassátok, és mind

17.) II. Kor. V. 20,