Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
74 Nem-is, hanem ö maga leszsz, ki bennünket meghalgat. Mert az Atyától jött, Öröktől fogva tőle szármozván, az Atyához ment láthatóképpen c világát elhagyván, de még-is közöttünk láthatatlanul megmaradván; hogy bennünket az örök élet elvételére kormányozzon. O teszi hogy könyöröghessünk , könyörög, hogy, a’ mit kérünk, megnyerhessük, és mint Isten, hogy kérésünk, könyörgésünk foganatos légyen, az Atyával együtt meghalgat. Ez az a’ mit mond: kijöttem az Atyától, es e világra jöttem: ismét elhagyom e' világát, és az Atyához megyek. Ah ! bár minden búcsúzó atya, minden búcsúzó anya, midőn életének estvélyére jut, tö- kélletes igazsággal mondhatná : ,,elhagyom a’ világát, és az Atyához megyek !” Mondhatná : nem e1 világnak éltem; — nem e’ világnak neveltem magzatokat. Fáradtam ugyan, és munkálkodtam : hogy az életet táplálló kenyeret, megkereshessem; de a’ kenyeret fő javamnak nem tartottam; és drágább az életnél a’ mit kerestem, a’ mit a’ minden jók Urától Istenétől kertem ! Mondhatná : elhagyom e’ világát, a hol csak sóhajtoztam, — a’ hol szívem meg nem nyúgodhatott, — a’ hol kívánságim jól nem lakhattak, — a’ hol örömöt üröm nélkül nem találtam, — a’ hol a’ javakból, mellyek egyedül kívánatossak, csak morzsalékokat vehettem , és ezért lelkemmel túl ez életen kíván koz-
