Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

70

mert a’ Kristushoz való szeretetben, az ö munkájában való állhatatosságban annyira megerősödtek, hogy egyik közülök mindnyájok nevében mondaná : nem csak a’ háborúság, szoron- gatás, éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés , fegyver, hanem „se magosság, se mélység, se egyébb teremtett állat, el nem választhat minket az Isten szeretetétol, melly a’ mi Urunk Jésus Kristusban vagyon.” 18.) És az ő örömök tellyes, az az tökélletes lett, mellyet bennök semmi viszontagság meg nem szomoríthatott; sót ha Jésus nevéért, az ő Evangéliumának terjesztéséért, gyalázatot, veszszöket, tömlöczöket szenvedtek, nyereségüknek tartották, és azok miatt ölömmel örvendeztek.

Hlyen nagyra neveli az emberben a’ tökél- letességet, illyen áldással áldjameg az álhatatos imádság! Hogy közöttünk most illyen példák nincsenek; hogy eleven szenteket ritkán láthatunk , hogy mintha csak földiek volnának az Ígéretek, mellyeket Jésus által vettünk, egyedül csak a’ földi javak után sír bennünk a5 kívánság, találhattyátok-e más okát: hanem hogy vagy épen nem imádkozunk, vagy nem úgy a’ mint kellene, vagy nem azokért, mellyekért mindenek előtt illene, imádkozunk? Azért nékiink- is szoíl Jesus, midőn mondja: még eddig nem leértetek semmit az. én nevemben. Minket-is sür18.) Rom. Vili. 55. 5. 8.