Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

w\l

vét:” 13.) miilaszthatatlan a’ kötelesség: hogy minden adományért jó akarattyához folyamodjunk, és Jésus taníttása szerént minden nap kérjük: „mindennapi kenyerünket addmeg nékünk ma.” Azért kedves ugyan Isten előtt: ha az imádság által minden nap az ö kezeire tekén- tünk, és mindennapi táplálásunkat tőle várjuk ; de csak úgy kedves : ha a’ Bölcsnek 14.) kérése, könyörgésinknek lelke leszsz. „Koldússágat, és gazdagságot ne adj nékem: csak adjad élelmemre való szükségimet. Hogy ne talán megelégedvén a’ megtagadásra ingereltessem, és mondjam: kicsoda az Ur: vagy a’ szükségtől kénszerittetvén lopjak, és hamissan esküdjek az én Istenem nevére.” —

11a így, i]lyen értelemben, és, a’ mint mondottam, azokért kérjük az Istent; ne kételkedjünk: hogy mindent, a’ mit tőle kérünk, megadand nékünk. Mert akkor-is meghalgat Isten bennünket, midőn kívánságunkat, mel- lyet elejbe terjesztünk kérésünkkel, tőlünk megtagadja. Megtagadja : mivel véghetetlen bölcsességével által láttya, hogy kérésünk tellyesedé- se lenne lelkünk vesztessége. Ez Szent Ágoston taníttása, kinek szavai a’mit mondok: „a* ki ez élet szükségeiért híven könyörög az Istennek , annak az-is ha meghalgattatik, az-is ha meg nem halgattatik, irgalmasság; mert mi lé68

ío.) Zsolt. Cili. 15.14. i5— 14.) Példab. XXX. 8. 9.