Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
'V'V'V 65 ww új nemét nyújttya tanítványinak, tudni illik: hogy ha tőle láthatóképpen elszakadnak-is, vele még-is, és általa az Ö mennyei attyával az imádság által társolkodhatnak, és mindeneket, a’ miket az ö nevében kérnek, megnyerhetnek. Bizony bizony mondom nektek : ha mit ke- rendetek az Atyától az én nevemben, megad- ja nektek. Ezt Jésus nem csak akkori tanítványinak mondotta, hanem mondja mindnyájunknak, kik benne hiszünk; azért figyelmezzetek mit mond. Mert mondja: ,,/z« mit kérendetek az Atyától.” De vallyon, mit foglalnak magokban ezek a’ szavak ? Kérni annyit tesz: mint szükséget szenvedni, és azt, hogy szükséget szenvedünk, elevenen érzeni; érzeni: hogy magunkon szükségünkben nem segíthetünk; érzeni : hogy azokat, mellyek nélkül szűkölködünk, emberek által megnyerni nem reménylhettyük, vagy azért, hogy segedelmünkre tehetetlenek, vagy hogy nem segitteni eltökéllett akarattyok; ugyan azért ezen érzés által ahoz vezettetünk, ki hogy rajtunk segíthet elhiszsziik ; hogy segitteni akar bizodalmassan reményllyük ; kihez, hogy segittsen szomjú indulattal folyamodunk,— az Istenhez. Ollyan kérésről szóll tehát Jésus : melly tehetetlenségünk érzéséből, ugyan azért alázatosságból szármozik; „mert a’ kevélyek nem tettszettek néki eleitől fogva, hanem az aláza- tossakés szelídek könyörgése tettszett néki
