Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

52

nyeltnek Országában: ” 14.) — részént azért mondotta vigasztalásokra, mivel Aranyszájú Sz. János magyarázattya szerént, szomorúságokat az-is enyhíthette, hogy azt az-is tudta, a’ ki miatt szeretetbol szomorkodtak. 15 )

Mí-is sokszor szomorkodunk : de ritkán iid- vosségessen. Az Apostol csak azt a’ szomorúságát hirdeti Isten szerént való szomorúságnak , melly bennünk az elkövetett bűnért támad, és penitentziát szerez. 16) Egyébberánt vagy méltán szenvedjük azokat, mellyekért szomorgunk, vagy ártatlanul. Ha méltán: alázzukmeg magunkat , és a’ szenvedésből készittsünk lelkűnknek orvosságát; ha ártatlanúl: vigasztallyuk magunkat Jésus szavaival: „nem nagyobb a’ szolga az Ő Uránál, ha engemet üldöztek, títeket- is üldöznek17.) vagy azzal hogyláttya, tudja az Isten szenvedésünket, és parancsolatot adott az ö Angyalinak, hogy felszedvén könyhulla- tásunknak csöppjeit, azokból készittsék a’gyöngyöket, mellyekkel érdemink koronája mennyekben tiindököllyék ; vagy vigasztallyuk magunkat azzal, a’ mi következik.

„Igazságai mondok nektek, használ nektek hogy én elmennyek.” Használ néktek: mert a’ szeretet, mellyel hozzám viseltettek, mennyei nem lehet, még tőletek mennybe nem me14.) Máté V. 12. — 15.) Hóm. LXXVII. in Joan. —

16.) II. Kor. VII. 10. — 17.) Ján. XV. 20.