Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
dóknak mondottam: a’ hová én megj^ek, ti el nem jöhettek: néktek-is mondom most.” 3.) Azonban megmutatta ezen feleletével, hogy a’ Zsidókat, mint ellenségit, fenyegette; tanítványt pedig, mint kedvesseit, vigasztalni akarta. Mert nyilván mondotta a’ Zsidóknak: „kerestek engem, és meg nem találtok;” 4.) hanem tanítványit biztatta, hogy helyet megy nékik készít ten i. Ugyan ezért mondja ugyan hogy keresik majd Ötét, de nem mondja hogy meg nem talállyák; sót valamint Pétert vigasztallya mondván: „követtsz pedig azutánszintén így szóll a’ többihez; „ismét eljövök, és magamhoz vésziek titeket, hogy a’hol én vagyok, tí- is ott legyetek.” 5.) Szerelmesim! Isák az Ö fiát szaváról esmér- temeg. Nem Keresztény, ki ezekből Jésust az ő szívéről meg nem esméri. Oh! szeretettel, oh! gyengéded kémélléssel tellyes szent szíve Jésusunknak! életének gyász kimenetelét, tanítványinak szánakodásra méltó jövendőjüket el nem halgathattya: de legalább az üröm közé örömöt kever, a szomorúságát vigasztalással enyhitti; vigasztalással, melly csiiggedésinkben minket-is támogathat, és életünknek komorabb napjait vidám reménységre derítheti. 46 Sí) U. ott 55. — 4.) Ján. VII. 14. — 5.) Ján. XIII. 5.
