Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
'V'V'V 41 lya, és ama belső ellenséget, melly a’ gonosz akarat, erositti.” 25.)' Még a’ világ fiai Örülnek, addig Kristus ta- nítványi szomorkodnak. Ne gondollyátok, bogy csak az Apostoloknak, az első Keresztényeknek mondatott: „ti pedig szomorJcodtok.” Meri nem csak az volt az Ö szomorúságok, hogy üldöz- tettek, hanem az-is, hogy a’ múlandó örömöktől tartózkodván , szánt szándékkal megszomo- rították leiköket, és kiki közülök maga üldözője lett. Ha rettentő büntetéseket függesztet- tekki ellenük a’ hitetlenek; Ők önnön magokat büntették. Ha üldözték, Őldöklötték bennök az „életet; Ők magokban a’gyönyörűségeket üldözték, és őldöklötték. Ha megfosztották Őket va- gyonaiktól; Ők azokról előbb Önként lemondottak. Ha számkivetették Őket hazájokból; Ők az egész világát számkivetés földének tartották, és rajta maradandó helyet nem kerestek. Szóval: olly sanyarú életet viseltek ; hogy, bölcs Tertu- lián észre vétele szerént, többen elszakadtak a’ hittől, mivel ez bennök örömeiket, gyünyor- ködésikkel együtt kárhoztatta, mint sem azért, hogy a' Keresztény ek halállal büntettettek. 24.) 2o.) Nihil est infelicius felicitate peccantium, qua poenalis nutritur impunitas, et mala voluntas, velut hostis interior, roboratur. Aug. Epist. l58. ad Marcell. — 24.) Plures invenies, quos magis periculum voluptatis, quam vitae avocet ab hac secta. Tert. de Spectae, n. 2.