Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

'%'W

59

■vx/v

de a ti szomorúságtól: örömre válik. Ál mint römre vált. Mert egy kévéssé, és látták dii- csösségét, mellyel engedelmes szenvedését az Atya megkoronázta. .

De én két más tárgyra vezetem ezen alkalmatossággal íigyelmetességteket. A’ világ fiainak crcmire ; mert e’ világ örül: és Kristus tanítványinak üdéig tartó szomorúságokra; ti pedig szomorkodtok.

Ál világ Örül. Ez mindég így volt. Ál világnak fiai, kik csak a’ port esmérték, melly- bol testök lett, és reménységöket csak addig nyújtották, még ismét porrá nem lettek , a’múlandó örömökben keresték boldogságokat. így cselekedtek az Óriások a’ vízözön előtt; így a* Sodomiták az égi büntetés előtt ; így minden üdohen a’ gonoszok ; kiket így élni köztetek-is, új mutatásom nélkül-is szemlélhettek. Ha Dávid „boszonkódott a’ hamissakra, látván a’ bűnösök békességét;” 18.) lehet, hogy köztetek-is vágynak, kik, látván a’ világ fiainak örvendetes dolgokat, boszonkodnak. ßoszonkodnak : mivel ezt az Isten igazságával, ki a’ gonoszságát gyűlöli, meg nem egyeztethetik.

Ezeknek én azt mondom : várj átokéi az aratást ! Akkor megláltyálok, hogy a’ búza az Isten csűrébe gyűjtetik; a’ gonoszok pedig, mint a’ polyva, olthalatlan tűzzel megemésztetnek. „Ad1Ö.) Zsolt. LXX1I. 3,