Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

'W'V Q ^

X/X/V

tál, az igazság a’ feslettség állal, a’ Szentség —- a’ tisztátalanság által, az erősség, az állhatat- lanság által megtagadtatik. Es a’ hányszor a’ vétkeknek engedünk, annyiszor az Istennek ellent mondunk. Ne gondollyátok, hogy az Ítélet napján az Isten Fia csak azokat tagadjameg az Isten angyali előtt, kik Őtet a’ kínok, és szenvedések között megtagadták: mert, mivel minden cselekedetűikkel vagy megvallyuk, vagy megtagadjuk ötét, Ö-is bennünket minden cseleke- detink miatt vagy megvall, vagy megtagad. Ugyan azért rettentsen jóra bennünket a’ mit a’ jó Pásztor mond : ,,a’ ki engem megtagad az emberek előtt, megtagadom én-is őtet az én Atyám előtt, ki a’ mennyekben vagyon.” IQ.) Mert Kristust tagadjameg, ki életét az ö Evangéliuma, és parancsolat szerént nem intézi. 20.)

Egy éh b juhaim-is vágynak, így fejezi Jesus a’ példabeszédet, mellyek nem ez akolból valók: azokat-is el kell hoznom, és az én szómat halgattyák, és egy akol lészen, és egy pásztor. Jésus akla két kiilömbözö nemzetiségeket foglal magában. Az Isráelitákat, kiknek tétetett az ígéret, és a’ Pogányokat, kik törvény nélkül, az igaz Istennek esmérete nélkül tévelegtek. E* két Nemzetiséget Jésus egy akolba gyűjtötte, midőn tanítványit, hogy az egész világon hirdessék az Evangéliumot, elkiildctte.

19.) Máté X. 55. — 20.) S. Hieron. in Epist. ad Tit.