Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

*/*/v

273

>W/V

hanem lelki siketek, kiknek hirdettetik a’ kárhozattól megmentő igazság; de haszontalan : mivel fiilok vagyon, és nem hallanak. Mivel éppen a’ Keresztények között, kiknek maga az Úr szólt, vágynak, kikről Isaiás igazságossan panaszolkod- liatnék: „kitsoda siket, hanem a’ kihez az én kovetimet küldöttem?” 5.)

Hát a’ nyelvnek, a’ szóllásnak ajándékáról mit szóllyak ? Ennek koszönhettyiik, hogy emberek vagyunk, hogy okossan gondolkodhatunk.

Ez enyhitti a’ fájdalmat vigasztalással, ez kérleli a’ neheztelést csillapítással, ez oszlattya a* kételkedést tanács adással, ez védelmezi az ártatlant szószóllással, ez oktattya a’ tudatlant tanittással, ez búzdittya a’félékenyt bátorítással , ez czáfollyameg a’ zabolátlant dorgállással. Számlálhatatlan a5 jó, mellyel a’ nyelv szaporít. De számlálhatatlan a5 gonosz-is, mellyel okoz. Nem szóllok , csak a’ rágalmazásokról, mellyeknek eszköze egyedül a’ nyelv.

Egy jó neveltt, reménységgel tellyes leányzó , bizonyos szerencsére tarthatott számat: azomban a’ rágalmazó nyelv, mind szerencséjétől, mind becsületétől Ötét megfosztotta. Egy tehettségeirol dicséretes ifjút szép kilátásokkal biztatott a’ jövendő: azomban a’ rágalmazások előmenetele helyett megvettetését, hátra mara- i

dását eszközlotték. Egy tekén tetre, becsületre

I ■■' ———

5.) Isai. XLII. 19-