Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
vv%serénykedünk. Azért szem behunyva kér vilijük ama kórokat, ínségeseket, kik bennünk könyö- í'ületességet indíthatnának. Minő keresztény télén, minő embertelen maga viselet ez! Miért oltotta tehát az Isten szívünkbe a* szánakozásnak, könyörületességnek érzéseit, ha nem azért, hogy indulatinknál fogva mintegy kötelezzen bennünket a’ segedelme- zésre? Az Evangélium-is miért köti üdvösségünket a’ könyöruletességhez, ha nem azért, hogy arra bennünket igéretekkel-is édesgessen ? -— Melly igen megszégyenittenek bennünket De- kapolisnak pogány lakosi, kik siket és néma attyaíioknak Ínségét szívökre vévén, hogy rajta segíthessenek, Ötét a’ csuda tévő Jésushoz vezették! Mivel menthetik már magokat közöttünk azok, kiket az Isten gondviselése lázár szülékkel, magzatokkal, vagy házas társokkal meglátogatott, hogy azoknak szolgálván egyszersmind magának az Istennek szolgállyanak5 mert írva vagyon: ,,irgalmasságai akarok, és nem áldozatot?” l.) — Mivel menthetik mondom magokat, ha ezekben a’ testi nyavalyának gyötrelmét, a’ lélek keserittésével nevelik; ha nékik minden szolgállatot kelletlen tesznek , mindent felpanaszolnak; ha talán nyavalyájoknak okát ö bennök keresik, és fájdalmaikhoz bűnt toldanak, mondván: hogy rajtok a’ nyavalya 269 1.) Ose. VI. 6.
