Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
256 fogyatkozásain, hanem saját szívok tökélletlen- ségén gyakorolnák ? Ha nem másokat mérnének magokhoz, sót inkább magokat az Evangélium kívánatihoz? Ha a’ helyett, hogy a’gyarlóbbakat itéllik, kárhoztattyák, inkább ércttök imádkoznának, és félve, rettegve munkálnák saját üdvösségeket, tudván: hogy még az Isten czedrusi-is ledőlnek, — a’ Szenlek-is elesnek, — ha őket az Isten mindenható malasztya nem támogat tya ?— Yagynak közottünk-is : kik magokban jóságos tetteiket felszámlállyák, és mondják; hogy a’templomot mindennap meglátogat- tyák, az Anyaszentegyháznak minden böjtjeit megbojtölik, minden kéregetore, a’mennyi tölök tellik, adakoznak. Mind jó ez, mind szent dolog ez Szerelmesim! Csak hogy mind ezek mellett sok Keresztény kevély, irigy, haragtartó , szeretetlen; és talán ezen benne lakozó vétkeit ama jóságos tettekkel csak födözni, magát Isten előtt szépitteni, két Urnák szolgálni igyekezik ! — Én nem tudom: hanem azt tudom: hogy a’ Publikánus Isten előtt a’ Farizéusnál kedvessebb volt. Tudta, hogy ollyan házba jött, melly a’ világok Urának, a’ Királyok Királlyának imá- dásara rendeltetett ; ugyan azért jött kegyelmet kérni, áldást koldulni, és mint azok szoktak, kik érzik méltatlanságokat távol álván szemeit sem akarja felemelni az égre. Úgy tett, mint ama tékozló fiú, ki mivel az Ő attya ellen, és az