Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
•v^v w% terre, de te bújtad szemeit, bújtad pillantásit hogv benned a’ halált életre ne támaszszák! Kelljfel a’ ki aluszol, és térjmeg! mert téged-is esmér , téged-is szeret, téged-is kész vállaira venni, és viszsza vinni az akolba, mellyböl eltévedtél ! Ha megátalkodsz , nem vagy az övei közül ; mert az övei esmérik ötét. JJs es mernek engem az enyimek. A’ jó juhok, a’ jámbor keresztények esmérik Ötét. Esmérik Isteni felségét személlyének, nagy volt- tát szeretetének, mélységét bölcsességének, fo- ganattyát hatalmának, melly néki adatott mennyben , és a’ földön, dücsosségét édes nevének, mellyre minden térd meghajúl, mind a’ mennyeieké, mind a’ földieké, mind a’ fold alatt valóké. —■ Esmérik benne az Urat, kinek országában vágynak; a’ Fiút, ki Őket Örökös társaivá fogadta; a* Megváltót, ki érettök megfizetett; a’ szerető Barátot, ki maga helyett nékik magát hagyta zálogúl, eledelül; a’ Birót, ki örök ítéletet hoz; a’ Megfizetőt, ki megadja kinek kinek, a’ mit cselekedete szerént érdemel; a5 Mindenhatót, ki majd viszsza kéri a’ haláltól prédáját, életre támasztván mindeneket. — Esmérik szavát fogadván. Mert Szent Gergely Pápa tanittasa szerént, 15.) nem annyira a5 tudomány , mint a szeretet áltál, nem annyira a’ hit, mint a’ cselekedet által esmérjük Őtet. És 24 15.) Greg, M. Horn. 2t\. in Evang.
