Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

15

'V/V'V

tellyes életében fülében zengett, a’ mit a’ néki megjelenít Jésusnak mondott: én Uram, és én Istenem! és ettől a’ hittől lelkesittetvén semminek állította Jésusért bejárni a’ világát, csúfságát , gyalázatot, üldözést szenvedni a’ hitetlenektől , és számtalan szenvedések mostohasági után életét feláldozni. Oh ! ha hitünket e’kép- pen szívünkben hordoznánk! akkor, tudom, a' késértetek erőt rajtunk nem vennének, imád- ságink olly búzgótalanok nem lennének, erköl- tseink vallásunkkal nem ellenkeznének, a’ keresztek , a’ szenvedések bennünket a’ földig nem csiiggesztenének ! Akkor, tudom , minden gondolatinkban , kívánságokban, cselekedetűikben szemünk előtt hordoznánk Jésust, aJ mi Urunkat, Istenünket, ki mindenütt jelen vagyon, mindent lát, mindenekről számat kér! Akkor, tudom, a’ hívőknek boldogságát érzenénk; érzenénk : hogy a’ hit megnyúgtattya habozó érr telmünket, lecsendesitti nyughatatlan szívünket, kielégitti a’szentebb kívánságokat, felkölti bennünk a’ reménységet, és egész valóságunkat eltölti a’ mennyei szeretetnek áldamásival.

De ezen boldogsággal nem kecsegtethetik magokat azon hívek, kikről Szent Pál írja: „val- lyák hogy esmérik az Istent, cselekedettel pedig tagadják.” 24.) Mert valamint nem tűz, a’ mi nem melegitt, azonképpen nem hit, a’ mi

24.) Tit. I. 16.