Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

i

"ww 2/j.5 'v%rw

tehát karjai közé, még azok ölelésünkre tárva vágynak.

Mert ne gondollyuk : hogy az Istennek sze- retete-is ollyan, mint némelly anyáknak értet- len szeretete, mellynek rovására sok gvermek olly bátran vétkezik. Nem! Az Isten igaz-is, ki végre büntet. És lehet: hogy vágynak közülünk, kiket utóllyára int, utóllyára kér, hogy az irgalmasságai, mellyel szeretete megkinál bennünket, törödelmezve elfogadjuk. Készüllyünk tehát még ma lelkünk iidvözittésének bizonyos munkájához; mert eljo az üdo — talán nem sokára, midőn már nem készülhetünk. Készüllyünk ! mert minden szempillantás vagy boldog, vagy boldogtalan örökkévalóságát ér. A’ halál, ítélet, pokol vagy mennyország kö- zelittenek. Oh! miért, miért vesztenénkel magunkat , holott iidvözülhetünk ? „ Nagy nékiink törodelmezöknek, nagy a’ mi reménységünk , mivel a’ mi Szószóllónk lészen a’ mi Bírónk.” 2Q*)

Éhez, ehez folyamodjunk, hogy múlandó életünknek nyeresége légyen az örök élet. JÉs általa így imádkozzunk:

.,Jjr Isten, a te benned bízóknak oltalmazó Istene! ki nélkül semmi sem erős, semmi

29.) Est nobis spes magna poenitentibus; quia advocatus noster factus est judex noster. Gregor. Hom. cit.

10