Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

•%/w>

137-V/X/V

gyiijttjä az aszszony állat a’ gyertyát; mivel az Isten örök bölcsessége, az Ige, testté Ion; igaz világossággá Ion, melly megvilágosít minden e’ világra jövő embert. Megsöpri a házat; mivel midőn Jésusból a’ testben lakozó Isten kitündoklött, bennünk a’ lelki esméret megindult. Mert lelkünk háza mintegy kisöpörtetik, midőn a’ lelki esméret, bűneinket számlálván, megháborodik. Megsopörtetvén a’ ház, az elveszett garas megtaláltatik; mert midőn a’ lélek esméret üdvösségessen megháborodik, a’ lelken a’ Teremtő képének hasonlatossága megújul.

Uctyan azért, mivel mí-is az elveszett garashoz , a’ vétek átkába sanyargó emberi nemzethez tartozunk, rajta legyünk: hogy eredeti becsünket viszsza szerezzük! Most-is keresi még az aszszony állat, az Isten bölcsessége, az elveszett garast, midőn a’ házban, az Anyaszent- egyházban, gyertyát gyújt, a’ hitnek, az üdvösség törvénnyének tudománnyával világosko- dik, hogy a’kik a’sötétség úttyára tévelyedtek, az igazság ösvénnyit feltalálhassák, és a' Zsol- tárossal mondhassák: „szövétnek lábaimnak a’ te igéd; és világosság ösvénnyeimnek.” 16.) Járjunk tehát, „mint világosságnak fiai,” azon sugarak után, mellyek mennyekből vándorlásunk lépésire világittanak! Járjunk, nem az elmet

lő.) Psalm. CVIII. lo5.