Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

»-VX/V ^ 5

lesvén az elveszettet, az az: az embert, maga- is emberré lett, és a’ kit keresett, azt a’Szűznek méhében megtalálta. Nem csak; hanem vál- laira vette. Mert szolgai formát öltözvén magára, egyetemben a’ mi büneinket-is magára vette, és azokért halála által eleget tett. „Kristus- nak vállai, úgy mond Szent Ambrus, a’keresztnek karjai. Arra tettemle bűneimet, annak a’ gyalazat fájának diicsösséges agyán nyúgodtam- meg.” 13.)

Az elveszett juhban , a’ kárhozatnak indúltt emberi nemzetben, minket-is fejenként keresett Jésus. Keressük mí-is Ötét. O minket a’földön keresett, mi ötét mennyekben keressük, ö minket mennyei diicsosségének váilaira vett', mi Ötét a’ mi testünkben diicsöittsükmeg, és Apostoli intés szerént, hordozzuk Ötét a’ mi testünkben. 14.) Jusson, oh! jusson eszünkbe, menSz. Hieronimus ezen példabeszédnek igaz ma- gyarázattyát bölcs Tertulián vélekedése ellen védelmezni: (Lásd Tért. 1. de Pudic. c. VII. és Hieron. Epist. 146. ad Damas) a’ Szent Atyákat elhagyni, és az újjabb magyarázókkal tartani átallyában nem bátorkodtam. Követtem pedig Sz. Ambrust. L. 7. comm. in Lucam; és Sz. Gergelyt. Hóm. 54. in Evang. l5.) Humeri Christi crucis brachia sunt. Illic peccata mea deposui: in illa patibuli nobilis cervice requievi. S. Ambr, 1. cit, — 14*) I* Kor.

VI. 20.