Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
VW 8? VW nak tartják: ka az meg nem mondattatott-is, hogy ezért Ötét Názárénusnak csúfollják. És a’ mi megmondatott, rajta bőven bé- telljesedett. Csúfoltatott szüleiben \ midőn felöle mondák : „nem ez-e az ács fia : nem Máriának mondatik-e az annja; és az attyafiai, Jakab és Jósef, és Simon, és Júdás ?” 4.) Csúfoltatott Hazájában, midőn felőle mondák „le- liet-e valami jó Názárethből ?” 5.) Csúfoltatott társalkodásában, midőn mondák: „íme a’ zabálló ember, és a’ borivó, a’ publikánusok, és aJ bűnösök baráttja.” 6.) Csúfoltatott tanit- tásában, mert mondák: „hogy elkiteti, elcsá- bittya a’ seregeket.” ?.) Csúfoltatott csudatéte- liben ; mert mondák : „kogy Belzebubban , az ördögök-Fejedelmében iiziki az ördögöket.” 8.) Csúfoltatott halálában, a’ Papoktól, az írástudóktól, a’ Farizeusoktól, a’ Vitézektől. De az Isten megdiicsŐítette ötét. Megdü- csöítette Tábor kegyén; színében eiváltoztat- ván ötét. MegdiicsŐítette életében : csudatévÖ hatalommal felruházván Ötét. MegdiicsŐítette holta után : mert feltámodott, és az élők szeme láttára felméne, a’ korínét jött, az Ö dii- csosségének mennyországába. Teilyesedelt: a* mit mond az írás: „a’ melly követ az épittok megvetettek, az lett szeglet fejévé.” Q.) * 12 4.) Máté XIII. 56. — 5.) Ján. I. 46. — 6.) Ján. VII. 52. 7.) Máté XI. 19. — 8.) Ján. VII. 12. — 9.) Márk. XII. 10.
