Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
85 léd csak akkor találtatik hívnek, ha a’ gazdától szabott munkának megfelel: az ember pedig akkor szolgáll igazán az Istennek , ha a’ néki szántt sorsnak, állapotnak kötelezésit tellye- sitti. Annakokáért szülék! hogy sok aggság- ba, búba telik gyermekeiteknek nevelése, ne legyetek tűrhetetlenek. Mert az Isten, a’ ki néktek a’ gyermekeket adta, a’ kötelességben, hogy azokat néki nevellyétek, a’ szolgállatot, mellyel kedvét, és áldását nyerhetitek, elejbé- tek szabta. Nehéz a’ vigyázás által szemeikké, a1 gondviselés által kezeikké lábaikká lennetek ; nehéz miattok szűkölködnötök, álmát, munkát szakasztanotok; nehéz engedetlenségöket szelídséggel , akaratosságokat békességes tűréssel, ke- serittesöket állhatatossággal elviselnetek: de az amaz erőszak, mellyel a’ mennyországot, ama megtagadás, mellyel Kristust, amaz Isteni szolgádat, mellyel az üdvösséget megérdemlitek. Noha mind ezekkel bűnös léttetekre nézve annyit nem tesztek, a’ mennyit Szent Jósef igaz léttére nézve cselekedett. Mert eljött már Jósef Egyptomból Isráel földére: de nyugtot nem talált. Hanem „halván hogy A r ke Laus, uralkodnék Júdeábán az attyáért lleró de sert, féle oda menni’ fele: nem magáért, hanem a’ g}rer- mek Jésusért, es miatta fáradtan meszszebb utazni, úttyában többet szenvedni kész volt. Féle: féltvén Jésus életét: mert Arkelaus He«* ródest, az ö attyát, nem csak a’Királyságban,
