Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

x/v'v

2

"van a’ következendoket, valamint úttj ában a’ várost meglátván azon siránkozott: úgy most a’ templom végső pusztulásáról szóll velők; mert mondja: „láttyátok-e mind ezeket: bizony mondom nektek, nem hagyattatik itt ko a' kövön, melly le ne rontassék.” 5.)

E’^szomorú jövendőt ki nem vetheték elméjükből a' megilletödött tanítványok: hanem midőn Jésus velők az Olajfák hegyén, mellj' a’ szent városon kivíil, annak napkeleti részén feküdt, megtelepedett j „hozzája járúlának a’ tanítványok titkon mondván : mondmeg nékiink , mikor lesznek ezek? és mitsoda a’ jele a’ te eljövetelednek, és a’ világ végezetének ?” 4-) Péter, és Jakab, és János, és András 5.) voltak, kik a’ mint máskor, úgy most-is bizodalmas- sabban beszéllettek a’ Mesterrel. De mivel gondolták : hogy az Isten szent temploma romlására a? világ v ége haladék nélkül következik, kettő volt a’ mit kérdeztek : tudni illik Jerusálem pusztulásának, és a’ világ végezetének üdéjét a’ jelekkel, mellyek mind a? kettőt megelőzik.

Ezért Jésus-is a’ kettős kérdésre kettőt felel , megmondván eloszször azokat, mellj ek Je- rusáleinnek, a’ templomnak, és a’ Zsidó Nemzetnek romlását, azután mellyek a’ világ végezetét megelőzik. Azok, mellyeket Szent Lu0.) Máté XXV. 2. — 4.) U, ott v. 5. — 5.) Márk

XIII. 5.

k