Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

-w^

30

te, se kintseivel meg nem válthatta, se álnokságával el nem szöktethette. „Meghalván Herodes ” — elment, a’ hová Ötét se baráti, se javai nem kísérhették. Illy nyomorúlttak az élet Örömei, a’ szempillantásnak javai! ha állandókká akarnának-is lenni: de az élettel tolunk elmaradni kéntelenek. Még-is készek vagyunk érettök kárhoztatni lelkünket, koczkáz- tatni üdvösségünket. Oh ! miért hogy lelkünk előtt a’halálnak, és múlandóságnak képe többször nem leveg? akkor tudom az életnek mind örömeit, mind keserveit igazábban megbecsülnénk : és sem amazokért bűnt nem követnénk, sem emezekért a’ jót el nem mulasztanánk. Mert ha bennünket a’ síron túl semmi el nem kísér- is, de elkísérnek cselekedeteink ; vagy úgy mint érdem jutalmunkat, vagy úgy mint vétek büntetésünket eszközölni.

MinekelÖtte beszédemmel Heródes halálát elhaójam, el nem halgathatom, hogy üdos korában múlaki e' világból. És ennél lógva figyel- metessekké akarlak benneteket tenni arra : hogy az Isten a’ gonoszokat, mint a’ cselédes gazda a’ búza között a’ konkolyt, sok üdéig megszenvedi az életben. Kérdezitek miért? mert így kivánnyák isteni tökélletességei. Igv kívánnya bölcsessége: mert ha a’ gonosznak nem volna maradása a’ földön, hány ártatlan szenvedne vele együtt? hányán lennének magokkal jótte- hetetlen árvákká, ha minden gonosz atyát; ügyefo-