Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

VW

77

„Az Üdvözittonek egész gyözödelme, mellyel mind az ördögöt, mind a’ világát meggyőzte, alázatosságban fogantatott, alázatossággal végződött. Az üdöt, melly néki váltságunk mun- kájjára az atyától rendeltetett, üldöztetése kezdette, öldököltetése végzetté. Ha tehát Ö mind azokat, a’ melly eket rajta agyarkodó ellen sé- ginek kegyetlensége elkövetett, a’ legszelídebb békességes tűréssel elszenvedte : miilyen aláza- tossaknak, békességestúroknek kellene lennünk? úgy mint a’ kik ha szenvedünk, azt meg-is érdemiettük. Mert a’ mit a’ Példabeszédek könyvében olvasunk, „ki mondhattya tiszta az én szívem, tiszta vagyok a’ bűntől,” ugyan azt olvassuk Szent Jánosnál „ha azt mondjuk, hogv nincs bűnünk, magunkat csallyukmeg, és igazság nincsen bennünk.” Kicsoda tehát olly szeplőtelen : hogy benne vagy az Isten igazsága büntetésre, vagy az ö irgalmassága bocsánatra méltót ne talállyon ? Annakokáért a’ keresztényi bölcsesség nem a’ szószaporittásban, nem az elmés vetélkedésekben, nem a’ hírnek, és dü- csosségnek vadászásában , hanem az igaz, és szántszándékkal választott alázatosságban áll; mellyet a’ mi Urunk Jésus Kristus-is annya mé- hétöl fogva egész a’ keresztnek haláláig, mu- tatott-is , tanított-is. Igen-is hogy tanított. Mert midőn magok között fontolódnának az Ő tanít- ványi: vallyon ki lenne nagyobb mennyeknek Országában ? magához hivott egy kisdedet j kö-