Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
75 VW hát mint Anna, az ártatlanságát, a’ szemérme- tességet, a^ testnek és léleknek szeplotelensé- gét szemetek fénnyé gyanánt Őrözzétek. Ne gon- dollyatok, ne kívánnyatok, ne beszéllyetek, ne halhassatok, ne nézzetek, az Istenért ne cselei ketljelek semmit, a’ mi a’ tisztasággal meg nem ferhet, a’ miért a’ szemérmetességnek elkellene pirulnia. Azoknak pedig , kik ártatlanságtok után diákodnak, és a’ tisztaság kincsétől megakarnak fosztani bennetek, nehidjetek, ha mindenüket oda Ígérnék se hidjetek! mert ok mu- landókat Ígérnek: de titeket legdrágább javatoktól , ártatlanságtoktól, lelketek esmérete nyugodalmától, az Isten tettzésétől, becsületetektől , üdéig és örökké tartó boldogságtoktól akarnak megfosztani. Példát vehetnétek Annától tí-is Özvegyek! nem merem ugyan mondani, hogy mint Ö, meghalálozván férjetek hátra lévő életeteket egészen az özvegységben töltsétek, és a’ világ örömei helyett a’ lélek örömeit szünet nélkül való imádsággal, böjtöléssel keressétek; nem merem ugyan mondani, a’mit Szent Pál mond: foglalatossak legyetek a’ könyörgésekben, és imádságokban éjjel, és nappal11.) Mert ezek ugyan az özvegyekben dicsértetnek, de nem parancsoltainak. Mindazonáltal azoknak az özvegyeknek, „kik hivalkodnak, házanként jár11.) I. Tini. V. 5.
