Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

58

törödelmezni, és Jésust az Oltári Szentségben elfogadni készül. Hid]étekei: hogy a’ lélek ezen munkájára szükséges a’ magányosság. Mert nemde : a1 törodelmesség lelke egy elmélkedő ; egy magára és a’ világra neheztelő lélek ? — legalább illyen volt Dávidban , kiben , midőn bűnein bánkódnék „szunnyadozott a’ lélek az una- kodástól.” 7.) Ugyan ezért a’ világ lármájával, az élet gondjaival meg nem fér. Nemde a’ tö- rodelmesség lelke egy búsongó, siránkozó lélek? „megmostam minden éjjel az ágyomat, úgy mond Dávid, megáztattam az ágyomat köny- hullatásokkal,” 8.) Ugyan ezért szinte s'ovárog a’ magányosság után.

De erről többet nem szóllok. Hallyuk mit predikállott János Jordán mellett.

II. János, minekutánna lön hozzá az Ur igéje, késedelem nélkül engedelmeskedett, es méné Jordánnak minden tartománnyiba, — minden helységekbe, mellyek Jordán parttyán voltak. — Megszégyenilti ezen cselekedetével azokat, kiket szintén szóllítt az Ur igéje; de ők az igének engedelmeskedni röstelkednek. Mert az Ur igéje : midőn a’ lelki esméret felébred, és megtérésünket sürgeti. De mindenkor a mi röstségünk, midőn megtérésünk mun7.) Zsolt. LXXVI. 4. — 8.) Zsolt. VI, 7.