Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

■V/X^

55

nevelkedtek azok a’ Szentek, kik nem annyira a’ követésnek, mint az álmélkodásnak lettek példái ? nemde a’ pusztában ? — azért méltán mondatik Szentség dajkájának. Szent Pál-is, ki „mikor tettszett annak, úgy mond, a’ ki elválasztott engem az anyám méhétol fogva, és hivott az Ö malaszttya által, azonnal nem engedtem a’ testnek, és vérnek, se nem mentem Jerusálembe, hanem mentem Arábiába;” 6.) ligy láttszik: hogy a’ pusztában vette az isteni' kegyelemnek ama különös csudáját, melly szerént az Isten nevének választott edénnyévé ké- szültt.

Hát ha kérdem: hol romlottunk mi meg Szerelmesim ! ? Ki tagadhattya ? — a’ világ lármája között. Nem a’ lárma miatt: hanem hogy elménkkel íigyelmeztiink , szívünkkel ragaszkodtunk azokhoz, a’ mik a’ világban vágynak. Ezután könnyű volt vétkeznünk: mert a’ vétek testünkkel, vérünkkel rokonyságat tart, és vele indulatink örömest barátkoznak. Megromlottunk : mivel ezen lárma között minden oldalról kínálta magát aJ bűn : és néki szívünk minden oldalról nyitva állott. Az atya példájával, az anya szeretetével, a’ társ szövetségével, az Ur parancsolattyával, a’ szolga engedelmességével mind bűnt, és vétket szaporítottak bennünk. —• Megromlottunk az élet zajos gondjai között. A’

6.) Galat. I, l5*