Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

I. A’ puszta, mellyben Keresztelő János tartózkodék, Judeának pusztája vala. A’ holtt tenger nyugotti részéröl Jordán vizéig terje- dett; es noha rajta Zsidó Jósef tanúbizonysága szerént későbben városok, és faluk épültek, ezen nevezetét még-is megtartotta. — Itt volt János; itt Ion hozzá az Urnák szózattya.

Mert tudni kell Szerelmeisim ! hogy az Isten a’ pusztát szereti, és benne az emberek fiaival legszívessebben nyájoskodik. Sót a’ kit üdvösségessen meg akar illetni az Úr, azt mondja róla a? Prófétánál: „édesgetem Ötét, és a’ pusztába viszem Ötét: és az ö szíve szerént szól- lok.” 5.)

Ezért a’ pusztát a’ Szentek kedvellették. Ott keresték az Istent, és ott találtákfel Ölet. Olt kérték, és ott vették tőle a’ mennyei áldomásokat, az Ő szeretetének megkülömbözte- tett zálogait. — Móses a’ parancsolatoknak tábláját; Illyés az általmeno Úr dücsősségének szemléllését ; Eliséus az ö Mestere lelkének kettős ajándékát. — A’ mi Megváltásunk hajnala- is onnét piroslott; onnét jött a’ közelgeto üdvösségnek szózattya; ott Ion az Ur szava Jánoshoz , ott formállódott Ö a’ kiállónak szavává. —

De annakutánna-is hol tisztúltakmeg bűneikből a’ Magdolnák ? nemde a’ pusztában ? — azért méltán mondatik vétkek temetőjének. Hol

~~ 54