Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
f elejénten csak nem ill jen bujdosó életet vala kéntelen élni, a’ sok ellenségek miatt, kik elnyomására esküdtek; és még a’ vérengezö üldözéseknek sanjardsága alatt nyögött, még az üdvösség keresztije csak röjtökben tiszteltetett, még a’ hívek csak titkon űzhették istenes áj tatosságokat ; nem voltak templomok, nem voltak érez harangok,- mellyek szerte hangzó szózatokkal , a’ szanaszét! lakozó híveket egy közönséges áldozatra, Isten imádására öszve gyűjtötték volna. Házanként jártak a’ Püspöktől választott férjfiak; lopva sugtákmeg a’ híveknek: hol, és mikor tartatnának a’ szent gyülekezetek ? Q.) vagy magokban a’ gyülekezetekben hirdettetett- ki a’ következendő Isteni szolgállatnak mind helye, mind üde je. — 3.) Constantin Császár alatt nem csak békességre , hanem méltóságra-is verradván az Anya- r szentegyház, az Isteni szolgáltaira való gyülekezésnek óráit hangos jeladással kezdette hirdetni. Olvassuk: hogy már ekkor Pachomius Apátdr a’ Svnagógának példája szerént trombita szóval gyűjtötte öszve szerzetes fiait az áj tatosságra. 4.) Máshol fa kalapácsok, vogy kere- pük, mitiyenekkel a’ nagy hét végső napjain mostanság-is él az Anyaszentegyház, tettékmeg w 344 ^ 2.) Baron, an. 58. n. 102. — 5.) Strabo. C. 5. de reb. eccl. — 4.) Pachomius regulae suae C. 5.
