Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
358 szempillantásokat nem adna, mellyek a’jámborságát már ezen a5 földön jutalmazzák, a’ történettel megbékéltetik, sorsánál föllebb emelik? Most pedig, jertek jámborok, és enyhül- lyetek! most pedig ki panaszolkodhatik : hogy néki része az Örömökben nem jutott? Mert ha Isten csak a’ gazdagsághoz, bövelkedéshez, a’ méltóságokhoz, tiszteletekhez kötötte volna az örömöket, lenne, talán lenne helye a7 panasznak. Azomban nem. Mert ama tisztább, szen- tebb, édesebb örömök , mellyekröl szóllok, nem lehettek egyedül csak a7 gazdagoknak, egyedül csak a7 hatalmasoknak, egyedül csak a’ méltóságoknak örömeik ; hanem ezekben minden jámbor szív osztozhatik. Felkeresik ezek a’szegényt kunyhójában, a’ szükölködot Ínségében, a7 beteget nyavalyájában. Sőt többen vannak, kik vallást tehetnének: hogy Őket a7 fogyatkozás, az ínség, a7 nyavala, a7 kesergés tették figyel- metesekké, amaz érzésekre, mellyekbol igazi, belső, váltózhatatlan boldogságok fakad. Félre tehát az irigységgel, melly kaján szemekkel nézi a7 szerencséssebbeket! Mert a7 keresztény az Istent személy válagatásról nem vá- dolhattya; sem elhagyattatásán nem szomorkod- hatik. Visellye csak szeme előtt az Istent; tár- salkodjék csak véle, mint Hénok társalkodóit; tegye csak akarattyát saját akarattyává, igére- tit bizodalmává, és mindent vele tegyen, mindent vel^.tűrjön, vele szenvedjen : lesznek, két-
