Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

'v~v 33Ö ^

csak az emberek, hanem az Isten tettzésére-is méltók lettek.

Többet mondok, mert ezen szempillantások munkája, hogy bennünk a’ reménység új életre támad.

Ah ! ha elgondollyuk a’ terheket, mellyek keresztény kötelességinket nehezittik ; a1 gátokat, mellyek jámborabb igyekezetinkkel ellenkeznek, az áldozatokat, mellyekét tőlünk hivatalunk kíván ; az örömöket, mellyektol tartózkodnunk, a’ keserűségeket mellyeket szenvednünk kell! mert kísértet az ember élete e’ földön , és mindnyájan, kik a’ Kristus Jésusban áj tatossan akar- rak élni, üldözést szenvednek. 21.) Ha mondom ezeket elgondollyuk: szintén óhajttyuk a’ empillantásokat, mellyek velünk sérelmünket felejtessék, és a’ jutalomra mutassanak, mel- lyet állhatatosságunk érdemel. Mert „még nem jelenttmeg, micsoda leszünk/’ 22.)

De ha ezen szempillantások óráira verra- dunk, könnyű meggyőznünk minden nehézségeket, mellyek jámborságunkat reménységünkkel együtt csiiggeszteni termetlek. Mert ezek mintegy követek, mellyeket a’ jövendő küld, hogy faradságunk jutalmas kimenetelével biztassa iparkodásunkat ; mintegy bizonyságok, mellyek hitelt tesznek, hogy szebb, jobb örökség vagyon számunkra éltévé, mint a’ melly bennün21.) II. Tiraot. III. 12. — 22. I. Ján. III. 2,