Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

•V/V'V

320

Nem mondom : hogy a’ szenvedések szívok ártatlanságát védelmezik ; lelköket ezen jajjal tellyes életnek veszedelmes örömeiről leszoktattyák, Istenhez édesgetik, egek felé utasittyák. Nem mondom: hogy háborúságoknak békesség, szomorúságoknak Öröm, állhatatosságoknak maga az Isten vége, és jutalma. Csak azt emlitlem : hogy már ezen a’ földön az oda fenn valókat keresvén , elméjükkel az egekben társalkodván, a’ mennyei vigasztalásoknak , ama megkeseríthetetlen örömöknek, mellyeknek tengere a’Magosságbé- linek trónusa körül vagyon, édességéből már ezen a’ földön részt vesznek ; melly a? terhet könnyitti, a’ keserűséget édesitti, és bennök a’ belső megelégedésnek, boldogságnak eleven forrásává lészen.

Mert jöjjenek, és helyettem bizonyittsák, jöjjenek magok, ezek az Isten kedvesi, és hi- tessékel vélelek: hogy vágynak ez életben szem- pillantások, mellyekben magát az ember mintegy mennyben lenni érzi! Jöjjön Mária, kit Magdolnának nevez az Evangélium, és szóllyon; mert Üdvözittönk lábánál Ő-is illyen szempillantásokat töltött, és mélyen érzette, a’ mit felőle az Ur a’ szorgalmatoskodó Marthának mondott: hogy Ö a legjobb részt választotta.

De ezek a’ tiszta örömök, és élő szóval megmagyarázhatatlan belső boldogságok, nem földi párák, hanem mennybéli harmatok; és csak azon telkeknek kincsei, kik a’hit, reménység,