Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

314 ^ bünket a’ hit, reménység, szeretet által orszá­gába vezesse, — üdvözittse. Ugyan ezért, hogy Királyunkká lett, nem hatalmát, hanem csak irgalmasságát nagyobbította. Még-is kíván va­lamit; mert kíván alázatosságai, hogy, mint ö szelídek, és alázatos szívüek legyünk. Ha ma pompával láttyuk-ds ötét Jerusálembe menni: de szemléllyük egész életét. Midőn született, nem a’ roppant palotákat, nem a’ méltóságos, gazdag szüzeket, hanem az istállót, a’ jászolt, a’ szegény ácsnak élj egyeztetett szegény szüzet választotta. Midőn tanítványokat választott, azo­kat nem a’ bölcsekből, az ékessen szóllókból, nem a’ nagyokból, és hatalmasokból, hanem az alacsonyok , nemtelenek, tudatlanok közül vá­lasztotta. Oh ! tudjuk: hogy a’ szénára-is lete­lepedett , árpa kenyérrel-is megelégedett, a’ Sa- maritai aszszonytól-is vizet kért; oh! tudjuk a’ mit mondott: hogy ,,a’ rókáknak lyukok va­gyon , és az égi madaraknak fészkök: az ember diának pedig nincs, a’ hová lehajttsa a’ fejét.” IQ.) Ebben kívánnya, hogy kövessük, és akar­ja : hogy néki szívünkben az alázatosság által helyet készittsünk. Fontos a’mit mondok. Mert annyira szereti Jésus az alázatosságai , hogy nél­küle semmi jóságos cselekedetet nem szeret. Ha imádkozunk, akarja hogy ajtó bétéve imádkoz­zunk ; ha alamisnálkodunk akarja : hogy ne tud­19.) Luk. IX. 58.

Next

/
Oldalképek
Tartalom