Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

nektek az igazságát, hogy igazságtalanul vallyá- tok az Istent atyátoknak, akkor kerestem az Atyám dücsősségét, kinek, ha fiai akartok lenni , szükség, hogy cselekedetit cselekedjetek: de midőn engemet magamat illet a’ rágalmazás, nem feddodöm veletek, hanem Istenre bízom; tegyen közöttem, és közöttetek igazságát.

O ártatlan szenvedett; még sem feddodött. Mit érzetek ezekre ti, kik a’szégyent, mellyel megaláztatok megérdemlitek, még is boszszút forraltok azok ellen , kiket Isten választott, hogy a’ szégyen által szívetekbe térjetek, és üdvösség tekre megjavúllyatok?! mert azt akarja: „hogy megszégyenüllyetek, és viszsza térjetek.” 2Ö.)

Jésus a’ helyett, hogy magát védelmezte volna, üdvözülésöket keresi azoknak, kik őtet rágalmazzák, és oktattya őket, melly úton me- nekedjenek a’ kárhozattól; mert így folytattya. „ Bizony, bizony mondom nektek: ha ki az én beszédemet megtarttya, halált nem lát örökké.” Kettő az élet, kettő a’ halál. Vagyon testi élet, melly a’ születéskor kezdődik; lelki élet mellyre a’ megigazúláskor újjonnan születünk. Vagyon testi halál, melly a’ lélek és test köteleit megoldja ; lelki halál , melly a’ lelket az üdvösségtől megfoszttya, és a’kárhozatnak poklába temeti. Illyen halált nem lát, ki Kristus beszédét megtarttya.

20 8

26.) Zsolt. CXXVIII. 5.