Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

21

nálánál; 3.) ki előtte lőtt, kinek ö nem méltó saruja kötelét megoldani. 4.) Ki'ildé tékát Jésushoz tanítványit kérdeni ; ha vallyon ö len- ne-e, kit eljovendőnek mondott, hirdetett? Nem azért, mintha János maga Kristus mennyei követtségén kételkedett volna; oh nem: mert ám ő mondotta Jésusról : „én vízzel keresztellek titeket: er'össebb jö pedig nálomndl - - a ki megkeresztel titeket Szent Lélekben, és tűzben ” 5.) Ö látta a’ Lelket alá szállani, mint egy galambot, mennyből, és rajta maradni; ö néki mondotta az, ki Ötét küldötte vizben keresztülni : a’ kire látod a’ lelket alá szállani; és rajta maradni, az a’ ki Szent Lélekben keresztel;” 6.) ö maga tett róla bizonyságát, újjal mutatván Ötét és mondván : „íme az Isten báránnyá, íme a’ki elvégzi a’világ bűneit.” 7.) Tehát nem maga miatt ki'ildé kérdeni tanítványit ; hanem inkább hogy azokat, árván ne hadja ; és alkalmatosságat szolgáltasson nékik : tulajdon szemeikkel látni Jésus cselekedetit, saját füleikkel hallani oktatásit, hogy bővebben megesmérjék benne az Isten fiát, és szereteté- hez édesedjenek.

Tudta János, hogy ez az Ö tanítványira nézve elkerülhetetlenül szükséges. Mert tudta: hogy némellyek közülök, a’ szerétéiből, mel5.) Máté III. 11. — 4») Ján. I. 27. — 5.) Luk.

III. 16. — 6.) Ján. i. 02 55

__7.) U. ott. 29.