Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

1Ö

még-is előbb elmúlnak, mint az Igék, mellye- ket most az Ur Igéje mond.

Nem türtőztethetem magamat; fohászkodnom kell. Mert elmémben forganak azok, kik, ha a’ földnek Királlyai fenyegetodznek, meg- félemlenek; de mikor a mennynek, és földnek Királlyá fenyegetodzik, mintha csak egy féreg fenyegetodzne Ő ellenek. Ezeknek ugyan lia késik-is, de rettenetes leszsz az Ur jövetele.

Ti pedig jámborok! kik láttyátok a’ bo- tránkozást, de meg nem botránkoztok, öriil- lyetek. Mert néktek az Ur eljövetele örvendetes leszsz.

Mert kit láttok majd eljöni a? felhőkben? Nemde Jésust: ki a’ ti barátotok, jótévötök, oltalmatok, megváltótok. Jésust: ki titeket megvilágosított; és ti az Ő világosságánál jártotok; ki titeket tanított, és ti az ő tanításit bévet- tétek ; ki néktek parancsolt, és ti néki engedelmeskedtetek. Jésust: ki malaszttyával tartott benneteket, és ti az Ö malaszttyával munkálkodtatok ; ki hivott benneteket, és ti hívásának engedtetek; ki vért ontott érettetek, és ti az Ö vérében bűneitekből tisztára mosódtatok. Jésust: kit az éhezőkben tápláltatok, a’ szom- júhozókban itattatok, a’mezítelenekben ruháztatok , az utazókban béfogadtatok, a’ betegekben meglátogattatok, a’ kesergőkben vigasztaltatok. Jésust: kiért a’ világát, kiért magatokat megtagadtátok, és a’ ki ezért titeket megvált