Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

■V/V/V 7 >\ss/v Felgerjed ellenek a’ tenger vize; ellenek áll a* se­bes szél, és mint a? forgószél elhánnya őket.” lZt.) Nem csuda, bogy mondja továbbá rólok az Evangélium.: „elszáradván az emberei: azok­nak félelme , es várakozása miatt, mellyek az egész világra következnek.” Elszáradván ; mert nem leszsz erejök, hogy ellentállhassanak; nem. leszsz hely ok, hogy elbúj hassanak ; nem leszsz tehettségök, hogy eleget tehessenek; az iszo­nyatos szorongatás között, a’ mindeneknek ve­szedelme között csak az egeket hasogató jajra, és a’ kéttségbe esésre marad tehettségök. Elszá­radván : mint azok a’ miket szerettek; a’ világ mellyhez ragaszkodtak, a’ test mellynek ked­veztek, a’ teremtések, a’ mellyekkel vétkeztek. Elszáradván a’ félelem miatt: de meg nem javul­ván. Mert az üdéig való büntetéseknek félel­me elszáríthattya ugyan az embereket; de meg nem javíthattya : csak a’ láthatatlan, Örök bün­tetéseknek félelme , mellyet bennünk Hit költ- fel, mellyre a’ reménység következik, mellyet az Isten szeretete megszentel, „az Urnák szent félelme, melly örökkön örökké megmarad ,” 15.) munkájlya bennünk az üdvösséget. Elszáradnak tehát félelmükben az emberek ; mert az egek erei-is megindulnak. Ila előre említtést nem tett volna az Evangélista a’ csil­lagokról , az egek erei alatt a’ csillagokat érte­14.) Bölcs. V. — i5.) Zsolt, XVlll, 10,

Next

/
Oldalképek
Tartalom