Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
116 wv Ha Kristus jótéteménnyét még a’násznagy sem tudta , hogyan tudta volna azt a’ Vőlegény, kit hiva a násznagy, és monda néki: minden ember el'öszbr jó bort ád, és mikor megrésze- gillnek akkor azt, ci melly alább való: te pedig eddig tartottad a jó bort. Erttsék ezt azok, kik Kristus csudáinak ellenségi. Bor nem volt, se Kristus, se az ő tanítványi a’ vödrök körül nem forgolódtak ; ezek a’ vödrök-is nem bornak , hanem viznek voltak készíttetve : honnét tehát a' bor ? A’ szolgák bizonyságát tesznek: hogy vízzel mérték tele a’ vödröket. Honnét tudják a’ Keresztényekből lett hitetlenek : hogy víz helyeit idegen bort mertek a’ vödrökbe ? Mert vágynak Szerelmesim! kik a’ tudálékosság színe alatt az Evangéliumot illyen költeményekkel rontogattyák: de kérdezni lehet tölök ; ha ezeket, a’ miket ők mondanak, nem tudta a’ ' násznagy, nem a’ vőlegény, nem a’ szolgák, nem a’ násznépe , nem a’ kik jelen voltak : hogyan tud- hattyák Ők, ha csak ébren lévén nem álmodoznak, és nem azt a’ mi torténtt, hanem a’ mit, hogy történtt volna, kívánnak, feszegetik. Jól tudom mennyire megy istentelenségok; mert, mivel hogy ne hidjenek megátalkodtak; mint Kristus akkori ellenségi, kik Ötét borivó embernek , publikánusok, és bűnösök bárányának kiáltották, részegeknek mondják a’ men- nyegzosöket, kik már a’ víz és bor között alig tudtak kiilömbséget tenni. Okoskodnak pedig
