Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

VW

97 '~v

búzgóságra ébresztik, a’ szívet tisztittyák, a’ bűnöst üdvosséges fohászkodásra indittyák, és az Isteni félelemre ösztönt adnak; ollyanokat, miilyeneket maga Jésus-is mondott tanítványi- val; mert olvassuk róla : „hogy dicséretet (hy- mnust, éneket) mondván kimenének az olajfák hegyére;” 13.) ollyanokat mellyre bennünket Szent Pál-is sürget: „A’ Kristus igéje lakjék bennetek úgy mond, minden bölcsességgel tanítván , és intvén egymást, Zsoltárokkal, dicséretekkel , és lelki énekekkel, jó kedvvel énekelvén szíveitekben az Istennek.” l/j.)

Elvégezodvén a’ napok, a’ kovásztalanok- nak hét napjai, mellyekrol írva vagyon: „az első hónapban, a’ hónap tizennegyedik napján estvére kovásztalant egyetek, azon hónap huszonegyedik napjának estvéjéig. Hét nap ne ta- láltassék kovász házaitokban, hanem áldozatot áldozzatok tűzzel az Úrnak hét napig:” 15.) ezek a’ napok tehát elvégezodvén, midőn viszsza térnének, elmarada a gyermek Jésus Jerusálem- ben. Valamint szüleitől elmarada, úgy sokszor a’ jámboroktól-is elmarad; elmarad: vigaszta- lásit, az érezhető belső édességeket megvonván tölök, és őket lelki szárazsággal látogatván: hogy búzgóbb keresetére indittsa Őket, és ben- nök meg-is próbállya, meg-is tisztittsa a’ szelő.) Mát. XXVI. 00. — 14.) Kolos. III. 16. —

l5.) IV. Mos. XXIII. 8.

7