Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

x/v/x

VW

külső Isteni szolgáltairól lemondottak, azólta azok kik nem a5 lélek, hanem a’ test szerént járnak, megsokasodtak.

De térjünk viszsza a’ szent társaságba. Mentt tehát a’ gyermek .fésűs nem csak Jósef- fel és Máriával, hanem sok más rokonokkal, esinérosökkel, és esméretlenekkel. Az út kü- lömbféle áj tatosságban múltéi. Mert valamint mikor útólszor ménefel Jerusálembe, ének szóval — Hosannával kísérte a nép : úgy most-is az ünnepnapnak szokása szerént majd ájtatos énekekkel, majd az Isten csuda dolgainak ma- gasztalásával, majd egyébb épületes beszélgetésekkel töltötték az iidot Isráel jámborai. Fenn vágynak még a? Zsoltárok, mellyeknek elének- lésével egymásban az ünnepnapnak szokása sze- rent gerjesztették a’ búzgóságat. Majd hogy örvendve tellyesittsék a’ parancsolatot, örömre gyúllasztották szívókét mondván : „vigadtam azokban, a’ mellyek nékem mondattak : az Úr házába megyünk Q.) majd hogy az Isten a’ közönséges ínségekben könyörüllyön rajtok, megnyitották ajakikat a’ könyörgésre mondván : Hozzád emeltem szemeimet, ki a’ mennyekben lakói 5 íme mint a’ szolgák szemei az Ö Urok kezeiben, mint a’ szolgáltok szemei az Ö asz- szonyok kezeiben: úgy a’ mi szemeink a’ mi Urunkra Istenünkre még rajtunk könyörül95

9.) Zsolt. CXXI. 1.

1