Kelemen Imre: Institutiones juris privati Hungarici... Liber 3. De actionibus (Pestini, 1814) - 11.010d

Dein sequuntur Fassiones Tejiium, praemissis generalibus eorum adjunctis:

Primus Teitis, Nobilis N. N. PLomano-Ca- tholicus, annorum 35. in Possione T. degens, Juratus, examinatus, failus est:

Ad l-um Igen jól isméri mind a’ kettőt, mert az elsővel egy helyben született, együtt nevelkedett és mai napig is lakik ; a’ másikkal is szomszédságban lakván sok időtől fogva , és sokszor szembe, ’s beszédbe volt.

Ad 2-um Igen is a’ kérdésben lévő időben és helyen jelen volt.

Ad 3-um így szól: épen NN. (a’ megbontatott) Uram mellett megállván, és néki jó napot mondván mindeneket jól láttam és hallottam.

Ad 4-urn Eredete a’ dolognak onnétt lett, hogy ez utzza keskeny lévén a’ vásáros szekerek megtódultak, elérkezvén pedig a’ Tekintetes NN. (megbántó) Ur négy lovas hintáján, parancsolá hogy néki utat nyírfának, ő Kegyelme pedig NN. csendesen felelt, hogy ő nem mozdulhat, míg az előttelérők nem indulnak.

Ad yum Nagy haraggal és károm kodással kiugrék a’ titulált Ur hintójából, és kegyetlenül véré amannak marhájit, erre az mondá: miért veri kend az én jószágomat ? mellyre még inkább megboszonkodván, maga ellen fordult, és mondván: Hát illyen teremtette, csak Kend vagyok én? agyba főbe mind addig verte, míg a’ vaítag nádpalczája széllyel nem szakadozott, eleget proteltált ő Kegyelme, hogy nemes ember , de ő Urasága arra nem hajtván, még gú- nyoláíTal mondá: Illyen ollyan teremtette, hiszen most pecsételem meg az Armáíisodat.

Ad ó^um A’ kiket én ismértem, és jelen lenni láttam , ezek voltak : Csorba Bálint, Kása

Gyű-