Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

6

Avagy tarthatsz-é Számot Okossághoz és Virtushoz, ha tovább is Szemed elöli elveszted a’ Természetnek egyik legfőbb és nevezetesebb rendelését 1 Hol vagyon a’ Jóról és Illendőről való érzésed, ha soha nem hallottad azon hangos szózatot, a’ mely a’ főid’ kerekségének minden nemzetiségeit Istenitiszteletre Serkenti ? Vagy ha hallottad azt, micsoda különös és csalfa eszelőkösködés által fojtottad-meg magadban azon természeti érzéseket, a melyeknek bennünk való felébresztésére czéloz az l Te magadat Fiúnak, Hazafinak, Barátnak nevezed, és ily’ állapotokban, hűségesnek és érzékenynek kívánsz tartattatni; nincsen néked semmi belső érzésed arról, a’ mivel tartozói, a’ te Mindenható Atyádnak, legfőbb Uradnak, és legnagyobb Jóltévődnek ? Megegygyezhet-é az, az igaz Virtussal és Becsülettel, ha oly* nagy dolognak tarrod azt, hogy kissebb lekö- telezésekre figyelmezz, és még-is ama min de- niknél régibbről és szentebbről elfelejtkezel ? A’ csupa természeti indulat tanittya a* Tatárt és Indust, hogy a* maga alami’snálkodásaival és jó cselekedeteivel egygyesittse azon Hatalmassághoz való könyörgését, a’ melyet ó minden Jóknak Kútfejének tart — és az emberi természetnek megvilágosodott állapottyában, a* Keresztyén Vallásnak legtisztább világánál nem