Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

63

egy arról való közönséges meggyőződés, mégis a’ kegyes emberek-is, midőn az életnek szokott foglalatosságaira és gondjaira viszsza-térnek , úgy látszatnak, mintha ugyan-azon reménységekkel, ugyan-azon aggódásokkal, és ugyan-azon képzeletekkel bírnának, az iránt, a’ mi nevezetes és előmeneteles, a’ melyektől vezéreltetik a’ világnak többi része. —

Az ilyetén megfontolásokból úgy tetszik nem kicsiny nehézség következik ezen nevezetes tárgy aránt. Avagy egy más világról való ily’ homályos és hijjános tudomány, méltó vólt-é egy Isteni kijelentésre ? Nem szóigáltat-é ez okot arra, hogy vagy az Istennek kegyelmét hibáztassuk, vagy abban kételkedjünk, hogy ezen kijelentés tolle származott ? ? — —- És ezt akarjuk mi most megfontolni, gondolkodjunk erről azon figyelmetességgel, a’ melyet ezen tárgy érdemel; vi’sgáljuk-meg, vogyon-é nékiink arra helyes okunk, hogy vagy az Isteni Gondviselés ellen panaszólkodjunk, vagy egy jövendő Életnek bizonyosságában kételkedjünk, azért, mivel ezen bizonyosság nem szembetűnőbb, és nem erőszakoson meggyőző? pró- báljuk-meg illendő alázatossággal azon okokat felkeresni, a’ melyekért jóllehet megengedtefett nekünk, hogy az Örökkévalóságról valamit értsünk, csak-ugyan még-is, Csak részszerenl va<