Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

Ionos dolognak tetszhetik az előttünk, hogy a- zon mennyei tárgyak, a’ melyekre igyekeznünk parancsóltatik, egyszersmind oly’ nagy homályban hagyattak légyen. Mi esméretlenek vagyunk a’ Vi'ággal, csupán azon helyhez lévén Szorítva, a’ melyben lakozunk, nem engedtetik nekünk, hogy valamit tudjunk arról, a mi a világnak felettünk, és környüllöttünk lévő részeiben történik ; sok munka és fáradtság által jutunk nem'ly kevés testi tárgyaknak, a’ mel- lyeket mo>tani lakhelyünkén találunk, valami csekély esmére»ihez^ De a’ lelki világnak mivolta, és törvénnyei iránt, tökélletes tudatlanságban születünk és halunk-is-meg. Ha erről tovább gondolkozunk, nevezetesen egy dolog foglalatoskodtattya Szívünket különös nyugha- tatlansággal, t: i: a’ Léleknek halhatatlansága, és az embernek jövendő állapottya. Avagy ezt lwvánnók kérdezni, avagy tőllünk, a* kik ez életben annyi szenvedéseknek vagyunk kitétetve, a’ kik annyiszór kéntelenittetünk a’ mi reménységeinket és kívánságainkat, minden ból- dogságra való törekedésünhben semmivé tétetve látni: — miért tagadta meg a’ kegyelmes Teremtő azon vigasztalást, hogy jövendő állapotunknak, ha ugyan-is készíttetett olyas Számunkra, tökélletes áltablátására és esméretére jussunk ? — Igaz, hogy az okosság nekünk sok

8i