Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

6z

nyöriíségektŐl meg-nem győzettetett; hanem a- zon igyekezett, hogy a’ vett jókkal, azok’ adójának dicsősségére éljen,—- — annak, mondom, ha van igazság a’ Vallásban, ha van jóság, és kegyesség a* világ’ igazgatásában, méltó oka vagyon, hogy vidám szívvel, és jó reménységgel légyen. Nem azért, mintha az Isteni kegyelem egy kegyes Embert másoknál inkább megajándékozna tántoríthatatlan állandó jóllétellel, nem — múlandóságból, és változandóságból áll a’ világ. De bár akár hogy is megváltozzék a’ világ körűllötte, mégis vagyon óla néki azt reményleni, hogy ótet szerencsétlenné soha nem teheti; Bár változzék-meg akár mi is, még-is az Istennek gondviselése, ugyan az marad, és az ő, az igazakhoz való, kedve meg-nem változik. Ha az Istennek akarattya, hogy őtet valamely örömtől megfoszsza, bizodalma vagyon, hogy más adatik érette. Akár mi-is adódjék néki, és akár mi vétetődjék-el tolle, erős az 6 reménysége, hogy végre mindenek az ö javára szolgálnak. Hóm. VIII: 28.

Ő azért nem-is nyughatatlanittatik, a* Világnak változandósága által, mint az Istentelenek. Az olyatén veszedelmek, a’ melyek másokat magokon kívül ragadnak, nem /törík-meg az í> álhatatosabb lelkét. Ő tisztán és megke- serittő elegyítés nélkül él az életnek gyönyörű