Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496
6o nyögött lélekkel tekint előbb azon időre, mely* ben ő a’ setét völgyön fog által-útazni — a* nélkül hogy megijjedne, azon kisértettől, melynek legtávúlabbról való megjelenése-is, a* vétkesek’ boldogságának véget-vét! — Nem fél semmi gonosztól, valameddig Isteni Pásztorának veszszöje és bottya nálla lészen, és bizonyos győzedelmeskedő reménységgel bízza magát az ő vezérlésére, mind mostani, mind jövendő léteiének minden esméretlen szakaszszaiban. Bi- zonnyal a te jóvoltod és irgalmasságod követnek engemet, életemnek minden idejében; és lakozom az Urnák házában hoszszú ide- iglen. ’Sóit. XXIII. Ez, a’ szerencsével való é- lésnek, egy valóságos tiszta, és érzékenységgel tellyes neme, mely külömböző a’világi örömöknek ama’ durva érzésétől, a’ melyei bírnak a- zok, a’ kik mindeneket csak földi oldalokról tekintenek; a’ kik gondolattyokkal nem tudnak feljebb emelkedni az emberi történeteknek során, vagy az emberi elmésségnek gyenge igyekezetein; a’ kiknek az Egekben nincs óltalmazójok, és barátjok, a’ kinek emlékezete nevelje az ő bóldogségokat, vagy szívekben háládatosságot, és bízodalmat gerjeszszen ! fllásodszór: A’ Vallás a’ kegyes Embereknek különös bátorságot nyújt, a’ szerencsével való élésben. £gy az első megfontolások köz-
